Hasztalan

Mielőtt elolvasnád, egy kis magyarázattal szolgálom a verssel kapcsolatban.
Nagyon kusza, tudom. Értelmetlen is lehet. De jelenleg úgy gondolom, ez fejezi ki legjobban lelki állapotom. Lehet túl absztraktra sikeredett, sajnálom.




Fekete árnyék a felhőtlen világra
Nézett szüntelen, nézett hasztalan.
Mint feltörő magma, bugyotott a vére
Vérzett szüntelen, vérzett hasztalan.

Borostyán szemei patakként eredtek,
Sírtak szüntelen, sírtak hasztalan.
Kiálló csontjai vágták hamvas bőrét,
Szakadt szüntelen, szakadt hasztalan.

Álmodozott. Remélt. Sopánkodott. Megtűrt,
Érzett szüntelen, érzett hasztalan,
Elviselt. Hitt. Zsarnokoskodott is,
Mindezt szüntelen, mindezt hasztalan.

De hiába remélt, hiába megtürt,
Hiába szüntelen, Hiába hasztalan,
Akkor is tett. Tett, akart, és hitt.
Tudta: hasztalan. Tudta: hasztalan.