2011. december 20., kedd

Arculat

Üdvözlet : )

Mint láthatjátok, új kinézetet varázsoltam az oldalnak. Személy szerint büszke vagyok az eredményre, 
bár, ha megfigyelitek, a háttér ismétlődésével van egy kis hiba...
Remélem, azért nem annyira szembeötlő :)
Még próbálkozom a legjobb eredmény eléréséért. 

Egy új oldal érhető el az oldalon: Egy kis zenelista, hogy írás közben milyenféle zenék szoktak megihletni. Érdemes meghallgatni : ) ( megtaláljátok alulra görgetve "Music." néven)

2011. december 19., hétfő

Maszk - 3. dal

Hamar beköszöntött a didergető alkony,
Egy tisztás, egy fával lesz mostan szálláson.
A két utazó fáradt, éhes, mint a farkas,
- Most elmegyek vadászni. Arra kérlek, halgass!
A muzsikus így szólt, s a kislány mélyen sóhajt,
A fa alá kuporog, ott várja a hajnalt.
A muzsikus az éjben lassan lopakodik,
Hírtelen meghallja: Két őz viaskodik.
Egy sűrű bozótosban csöndben elbúvódik,
Várja, midőn ölébe őzvacsora hullik.
De ahhoz soká vár, lassan elaluszik,
Az őzvacsora tova, a hold is kialuszik.
Nem sokkal felriad, nem tudja, most hol van,
De rögvest észbekap, míg megkordul a gyomra.
Csöndben, lopakodva ismét prédát keres,
Hideg ez az éjjel, haja menten deres.
Hamar neszt fülel, résen körbetekint,
Merről jön a vacsora? Nem téveszti megint!
Egy róka és egy farkas. A vonyításból tudja,
Hogy az egyik tovafut, másik felérohan.
Szélsebes a gyorsfutam, egyre szélsebesebb,
Megvárja a végét, melyik lesz rendesebb,
Hogy fogja magát, s önként rohan a csapdába,
Amit a muzsikus készített futtába.
Lesben áll,s egyrecsak a zsákmányt szuggerálja,
S a vacsorát immár a zsákban találja.
Vonyít, üvölt, csahol a hajnal világába,
Az elejtett vad: Vissza az éjszakába.

2011. december 18., vasárnap

Hasztalan

Mielőtt elolvasnád, egy kis magyarázattal szolgálom a verssel kapcsolatban.
Nagyon kusza, tudom. Értelmetlen is lehet. De jelenleg úgy gondolom, ez fejezi ki legjobban lelki állapotom. Lehet túl absztraktra sikeredett, sajnálom.

2011. szeptember 30., péntek

Vágyálom

Kellemes lágy szél, őszi levelek,
Cigarettám füstje az arcomba lebeg.
Alig látok tőle, hol lehetek én?
Elfolytott bánatim tengerfenekén.

Lassan megfáradtam, földön elfekszem,
Hidegnek tenyere simítja testem.
Körülölel lágyan, lassan elringat,
Pihe-puha takarót hint rám a bánat.

Apró motoszkálás, könnyű szárnycsapás,
Kellemetlen zaj, fájó pókmarás.
S lassan elalszom. Az altatódal lágy,
Lényem minden szegletét elönti a vágy.

Vágy egy jobb életre, vágy egy szép szóra
Vágy egy kedves arcra, vágy egy mosolyra,
Vágy a szabadságra, vágy egy barátra,
Vágy a szentül hitt, hősi halálban.

Haladtam előre, nem sodort az ár,
Törtetek a vég felé, célbaértem már.
Aztán felébredtem. Üres a szoba,
Üresek az álmaim, elszálltak tova.

2011. szeptember 26., hétfő

Monológom - A tükör

Álltam a tükör előtt. Csak álltam előtte, s számomra alig ismerős alak nézett vissza rám.
Mosolygó arc, szélfútta haj, elkenődött smink, ápolatlan kezek.
De ki ez az Ő?
Még inkább elmosolyodott, ahogy én is mosolyogtam rá. Megérintette hideg síkján az arcom, megsimította, és lágy hangon szólt felém:
- Ostoba.
Ismerős a hangja. Ismerős az érintése, a mosolya. Hajdan ilyen voltam én is.

Mondd meg nekem, barátom, ki ez a lány?
Olyan ismerős…
A lány ismét arcomat simította. Először lágyan, majd erőteljesen, végül bele is csípett.
- Tényleg nem tudod, ki vagyok?

És már csak a csattanásra tértem magamhoz. Megsemmisülve, üveges szemekkel meredtem saját tükörképemre, tenyeremmel az arcomon.

Valaha Ő, Én voltam, és bár testét még mindig én birtoklom, két különálló életet élünk.

2011. augusztus 16., kedd

Maszk - 2. dal


A kislány vére, bizony, csapongani kezdett,
Felnézett a plafonra, kiutat keresve.
Eltűnik élet a pirospozsgás maszkból
Rúg egyet a hegedűn, csak még egyet, dacból.
Ejnye-ejnye, kislány! Neveletlen kölök,
A szerelmes hegedűmért mondtam már, hogy ölök?
Tágra nyílt szemekkel a férfi arcát lesi,
Leguggol a földre, s a törmeléket szedi.
Tessék, visszaadom. Nyújtja át a lomot,
A muzsikus a kezét nézve mélyről sóhajt nagyot.
Reménytelen eset. Pedig csak jó szándék
Vezetett még akkor, hogy szépüljön a látkép.
Szépüljön a látkép egy vándormuzsikussal,
Ki boldogságot oszt, és ragyog, mint a hajnal.
Az arcod is rémisztő. Mintha álarc lenne,
S egy gyönyörű, de szomorú arcot takarna be.
Vagy tévedek? A kislány hevesen ellenzi,
Ne aggódjon Uram, Ezt ön nem is hiszi.
Inkább menjünk innen, hosszú még a nap,
Világot kell látni, míg jő az alkonyat.
Azzal kettesben az erdő felé mentek,
Egyik kicsit távol, másik hőn sietve.

2011. augusztus 15., hétfő

Maszk - 1. dal


A hajnal hamar eljött, a gyertyaláng kinyúlt,
A kislány ázott kézzel az arcához nyúlt.
- Újjászülettem - kiáltott fel,
Végül eldönti: Biza, útra kel.
Egy kisfiú ráköszön: Jó reggelt neked!
A kislány hangja viszont igen megrekedt.
Biccent egy gyorsat, s újra tovaszállt,
S lassan az út végén egy barlangot talált.
Lenn, a föld alatt lágy muzsika szólt,
Gyönyörű a hegedű, visong minden szót.
Dalolj hát nekem is! - Tétován kiált,
S a muzsikus a hegedűn egy hatalmasat ránt.
- Szép jó reggelt, kislány!  Hogyan aludtunk?
Az iskolátok fele nem erre az út.
- Iskola? Mi az? Eszik vagy isszák?
A muzsikus a hegedűvel ismét nagyot ránt.
- Az egy olyan otthon, hol sok barát vár,
Miközben hozzád száll a temérdek tudás.
Barátok…? a visszhang újraismétli,
A kislány ezt a szót nagyon rühelli.
Barátok? Ostoba! Nem létezik az!
Elveszi a hegedűt, s földhöz vágja azt.

döntés.

Sziasztok :D

A minap hatalmas ihletet kaptam egy történet megvalósításához. Mindezt verses formába burkolom, hogy szebb legyen.
Figyeljétek, olvassátok, szerintem megéri.

A történetet különösen Moussa Fatima Zahrának szánom/

Lektori munkákért hálám Fridunak :)

2011. augusztus 14., vasárnap

Bölcsesség

Lüktető szív, izzadó tenyér,
Éjszaka közepén a cigaretta ölén
Váratlan érzés lengett körül engem.
Érett, büszke, bölcsebb ember lettem.

Az fejlődés nehézkes kapuját kitártam,
A megvilágosodás fénynyalábját láttam.
Hívogatott csendesen: Erre vezet utad,
Vissza már nem léphetsz, csengett fel a tudat.

Nem lesz többé soha, sohasem gyermekkor,
Ez lesz a helyes: Gondoltam még akkor.
Nem lesz több szeplőtlen, ártatlan nevetés,
Nem lesz több bárgyú, reménytelen esés.

Lesz helyette munka, vértizzadó iga,
Kegyetlen sírás, világnak hazuga,
Arconköpés, hideg, álmatlan éjszakák,
Rideg, érzéstelen, veszélyes világ.

S ezt sírom annyira? Ezt a pöcegödröt?
Istentelen káromlást, vérlázító közönyt?
De lassan belátom. Tényleg nincs visszaút.
S búsan, reménytvesztve átléptem a kapút.

Maszk - prológus


Kopár volt a szoba, s hideg a kő.
Vércseppek illata, feláztatott föld.
Kuporgó árnyék, bicskasercegés,
Mahagóni fából kiálló réz.
Egy kislány bicskával maszkot faragott.
A gyertyafény lángja lassan lobogott.
A kislány megrezzent: Belé vájt a tőr.
A maszk véres lett, ezer darabra tört.
A kislány sírni kezdett, néma zokogás,
De úgy érezte: a maszkja készen állt.
Forró viasszal rácsepegtetett,
A véres, törött maszkja érzi: Készen lett.
Megfogta a rézkést, s arcába vájt,
Érezte a bőrén saját illatát.
Megalvadt vérét a szélekre kente,
Véres, könnyes arcát immár maszk fedte.
Az álarc mosolygott, talán nevetett.
A lány végre boldog, s elfeledett lett.



2011. augusztus 1., hétfő

Kitagadott

Kitagadott a klán, a nagy, híres aranyvér,
Én ereimben csak sár csörgedez: mondák.
Kitagadott a szó, kitagadott az ütés,
Te senkinek nem kellesz, te semmit nem érsz: mondák.

S én lassan elhiszem. Elhiszem, hogy sár a vérem,
Elhiszem a vádakat, Elhiszem az átkokat,
Elhiszek már mindent: Hisz, kitagadott volnék.
Nincs családom, nincs hazám: Igazam sincs.

2011. május 30., hétfő

Holdsugár

Mélázva ülök, a hold világít még,
Kezemben parázslik a cigarettavég.
A csillagok ölelnek, nem hagynak el még,
Pedig már érzem: fúj a hideg szél.

Mélázva ülök, bánat-tengerben,
A gyermekded holdsugár csillogna benne.
Az árnyékok tánca felejthetetlen
Volt akkor: Mivel, nincs más emlékem.

Mélázva ülök, szemem üveges.
Nem érzem a bút, nem vagyok ideges,
Nem vagyok boldog, nem vagyok kedves,
Nem vagyok szomorú, nem vagyok mérges.

Mélázva ülök, de már alkony óta,
Nem tudom ki él még, nem tudom hány óra.
Nem tudom, hogy ki lát, nem tudom ki hall,
Ne tudok semmit: Ez óriási baj.

Nem tudom, miért írok, nem tudom, miért festek,
Nem tudom, mért játszom, ki már nagyon feslett,
Nem tudom, hogy éjjel, nem tudom, hogy nappal.
Nem tudok már semmit: Túl nagy a hangzavar.

Maradjatok csendben! Azt se tudom, merre,
Nem tudok már semmit: Nem tudom, hogy lesz-e,
Lesz-e valaha már boldogságmosolyom,
Lesz-e valaha már könnycsepp az arcomon.

2011. május 3., kedd

Gyűlöllek, szeretlek!

Gyűlöllek, szeretlek,
Imádlak, megvetlek,
Rád se bírok nézni
Mert az érzés megvakít,
Rád se bírok nézni
Mert a érzés elcsúfít.
Hagyjatok, hagyjatok,
Felejteni akarok!
Hagyjatok, hagyjatok,
Gyűlölni akarok!
Miért nem tudok?

Gyűlöllek, szeretlek,
Imádlak, megvetlek,
Szeretlek kedvesem,
Légy az enyém rendesen!
Ne nézz rá senkire,
Csak rám nézz, csak engem!
Hagyjatok, hagyjatok,
Felejteni akarok!
Hagyjatok, hagyjatok,
Gyűlölni akarok!
Miért nem tudok?

Gyűlöllek, szeretlek,
Imádlak, megvetlek,
Csak engem szeress így,
Csak engem kedvelj így!
Más kezét ne érintsd,
Más szívét ne szédítsd!
Hagyjatok, hagyjatok,
Felejteni akarok!
Hagyjatok, hagyjatok,
Gyűlölni akarok!
De miért nem tudok?...

2011. április 20., szerda

Háborgó tavaszom

Az ég ragyogott.
Az akácok fürtjei,
Orgonák virágai
Színezték a lombot.
Szemem káprázott.
Itt van, végre itt van
Az áldott, édes tavasz,
Mi már úgy hiányzott.
Arcom mosolygott.
Kezem-lábam remegett,
Éles hangom megrekedt:
De arcom mosolygott.

De az ég hirtelen beborult…

A fecskék elhallgattak,
A rügyek elkókadtak.
Szívem menten elszorult,
Az erdő mindjárt elsárgult.
A lelkek megremegtek,
S örök álomba szenderedtek.
S jőn a vihar, a szörnyeteg
Mi nem kegyelmez senkinek.

De a hold világit fényesen.
Nem volt itt semmilyen vihar,
Csupán a lelkem vihara,
Csupán, miben elvesztem.

Nem volt itt semmilyen virág,
Semmilyen fecske,
Semmilyen ibolya,
Semmilyen napfény.
Csak a vihar,
Csak a tornádó,
Csak az eső…

Ez lelkem háborgó tavasza.

2011. április 18., hétfő

Világ egy könnycseppben

 Egy könnycsepp.
Néhol sós, néhol keserű,
De ettől lesz oly' gyönyörű.
Amint lecsorog arcodon,
Tovább adnál a gondodon.

Egy könnycsepp.
Benne bánat, benne öröm
Benne szánalom, és közöny.
Benne csurog minden érzés
Mi feltáratlan relytély, kérdés.

Egy könnycsepp.
Ő van mindíg, csakis veled,
Ő az, aki gyón helyetted.
Mert minden könnyedben ott a bűn,
És mint jószág, őrizi hűn.

Egy könnycsepp.
Ennyi lehet jussod csupán,
Midőn beköszönt a halál.
Ezt viszed a másvilágra:
Veled lesz a könnyek kínja.

2011. április 5., kedd

Akit gyűlölök

Ő az, akit gyűlölök.

Kedves mosoly, boldog arc,
De mindíg háttal áll.
Büszke szemmel, véres kézzel
A védtelenre vár.
Az ártatlan bárányra
Kit megmarcangolhat:
Vére ízét nyelvén érzi
S a húsába harap.
Kéjes hangal bekeblezi,
Az öröm ül szemén.
De ki lehet a védtelen?
Természetesen, Én.
Rám várt, kit gyűlölök
Hogy megsemmisítsen.
Mert lelkem elszállt,
S védtelen lettem.
Érzem, midőn fáradt testem
Karjába omlik,
Érzem, midőn hegyes foga
Belém fúródik.
Kiszívja az életem
Nem hagy meg semmit...
De ki lehet-e szörnyeteg??
Ne akard megtudni.

2011. április 2., szombat

music.

Na, üdvözlet ^^
Egy kicsit a zenei stílusommal, és egyébként úgy a zenével foglalkoznék eme bejegyzésben.

Nekem mi  a zene?
Nagyon gáz lenne, szerintem, ha most kijelenteném, hogy "jáájénaznélküül meghalóóók <3<3", és ilyesmi. A zene nagyon fontos szerepe az életemnek, művelni, és hallgatni is egyaránt szeretem.

Stílusok, amikből szívesen hallgatok:

-Punk: Hát igen, a vén punk zene =D. Szeretem, hogy pörgős, szókimondó, ugyanakkor laza stílus. Az újabb punk zenekarokat részesítem előnyben, nem a régebbieket, sajnálom.

-Visual kei: A Visual kei művészet. Szerintem ez teljesen egyértelmű. A fellépőruha, a hajviselet -ami persze mindig más egy előadónál- , a zene, minden maga egy művészet. Nekem egyik személyes kedvencem.

-Dubstep: Lehet, hogy a dubstep ízig-vérig elektronikus stílus, és nem nagyon látott hangszert, de teljesen más, mint a szimpla techno: Sokkal művészibbnek, hallgathatóbbnak tűnik, legalább is egy művész-alkatnak.

-British-pop: Maga a zene, de inkább az énekesnők-énekesek hangja az, ami elragadó ebben a stílusban. Az előadásmódot annyira nem szeretem, de igazán különleges énekesnőket vonultat fel ez a stílus.

-Viking- Pirate metal: Ezekbe a zenékbe ősi erő van! Ahogy rázzák a hajukat, tépik a gitárt, és énekelnek, engem is arra sarkallnak, hogy egy sör- vodka társaságában kurjongassak =DD (persze az előbbit nem művelem, csak olyan a hangulata)

-K-pop: Érdekesnek tűnhet ez a stílus itt, a koreai pop, de...egyszerűen nem bírom nem nézni a sok helyes srác láttán *__*

-Cyber-goth: Ilyen zenét főképp stresszes napokon szeretek hallgatni. Nagyon jól levezetik a feszültséget. Emellett a cyber-goth parókák megszállottja vagyok, és nekem is kell egy olyan *__*

-Folklór: Meglepő, én nagyon szeretem a folklór zenét =D Meg kell őriznünk ősi zenéinket, dalainkat, hogy majd az új nemzedék is élvezhesse!

-Komolyzene: Gyönyörű harmóniák, és ízlésesség: Ez jut eszembe róla. Kedvenc korstílusaim a klasszicista és a romantika.

-Rap: Szeretem, valamilyen szinten, de inkább a dallamért hallgatom, mintsem a szövegért: Hisz egy jó rapet nem nagyon ért az ember =D (ha angolul van)

-Reggae: A lazaság, ami ebből a zenéből árad, szerintem mindenkit megfog.

-DmB és Jumpstyle: Maga a tánc is nagyon tetszik, hát még a zene =DD

-Tecktonik: Ugyanaz, mint az előbbinél, megspékelve azzal,hogy ezt én is szoktam táncolni :D

2011. március 23., szerda

Megváltás és Kárhozat

Még vár rám a jó,
Még vár rám a rossz,
Még vár rám a "fenn"
S még vár rám a "lenn".
Még vár rám a cián,
Még vár rám a halál.
S még oly sok minden vár,
A szekrény alól porosodván.

Odamegyek, leguggolok
Szekrény alját felkutatom:
Ott van a jó,
Ott van a rossz,
Ott van a fenn,
S persze a lenn
A ciánt nem találom,
A halál pedig az álom.

Pedig már annyira várom...

Hogy meleg keze átkaroljon
Hogy csontja a húsomba marjon
Vérem csöpögjön karomon
Könnyem csorogjon arcomon.
De nem lesznek bánat könnyek.
Á dehogyis.

Megváltás lesz biza,
És kárhozat is.

Mit tettem?

Nem tudom, mit tettem
Nem tudom, mit láttam
Nem tudom, hogy miért,
De nagyon is csináltam.

De tudnom kéne, miért,
Talán rájöhetnék
Miért érzem úgy
mintha magamba marcangolnék.

Talán a vér illata
Talán a könny íze,
Éreztetné velem,
Semmi nincsen rendben.

Talán ha sikítanál
Talán ha látnál
Meghallanám, mit tettem
S két szememmel látnám.

styles.

Na helósztok =D

Megragadom az alkalmat, mivel ez úgyis az én stílusomat bemutató oldal, összeállítottam egy kedvenc könyv, és olvasnivaló listát!
Mindenkinek figyelmébe ajánlom :D

-Legjobb önéletrajz(ok): - Benazir Bhutto: A kelet lánya
                                      - Adolf Hitler: Mein Kampf

-Legjobb sorozat(ok): - Yoshikawa Eiji: Musashi trilógia
                                  - Böszörményi Gyula: Rémálom könyvek

- Legjobb lexikon (nagyon gyakran használom): - Világtörténelmi kronológia

- Legjobb interaktív könyv: EGMOND: Kalózok

- Legjobb regény (személyes kedvencem mindenek felett) : Natsuo Kirino: Kín

- Legjobb képregény (imádom őket *-*) : Himaruya Hidekaz: HETARIA!

- Eddigi legrosszabb könyv, amit olvastam (ezt csak azért, hogy mit NE olvassatok el soha!) : Alkonyat trilógia (N)
Kegyetlenül unalmas, hatásvadász, és sablonos =/
Elnézést kérek minden rajongótol ...

- Legjobb politikai hetilap: Bar!kád

- Legjobb programajánló: Persze, hogy a Pestiest =D

- Legjobb hobby lap: Mondo

- amit egyszer biztos, hogy veszek, mert majd' megesz a kíváncsiság: Offline sportmagazin

2011. március 20., vasárnap

Lehetek bármi...

Lehányom a tükröt
Ha bele kell néznem,
Kivájom a szemem
Ha könnyemet érzem.
Elkezdek remegni
Ha látnom kell magam
Kihullik a hajam
Ha megérintem magam.

Nyúlnék én mindenhez
Cigihez, piához,
Droghoz, LSD-hez
Bármihez, csak fájjon!
Fájjon a bűntudat
Mi majd belém csap,
Fájjon mindenkinek
Hogy vagyok, hogy voltam.

Lehetek pantomim
Kifestett bohóc,
Lehetek anonim
Vagy bárhol kolonc.
Lehetnék bármi
Nem lennék magam.
Érezném, ez nem én vagyok,
És persze nem én voltam.

Ha ismerném magam
Talán nem hánynék,
Talán nem remegnék
Talán nem félnék.
Talán egyszer mernék
Bárkire ránézni,
Talán mindig mernék
Önmagam lenni.

Üdvözlet, cső.

Köszöntök mindenkit ^^

Kezdjem az elejéről?
hm, igen?
Akkor csak tőmondatokban:
Meguntam, hogy a blogomra publikáljam a verseim. A kutya nem olvassa...valljuk be =D. De a drága agyam úgy gondolta, ha létrehozok egy mélyebb hangvételű, kissé komolyabb, kimondottam erre szánt blogot, talán az értelmiségi olvasókat is megfogom ezáltal.
A blogom olvasói RÁM kíváncsiak. Le se szarják a műveimet =D...
Na, majd a PoemaCrux olvasót pedig ÉN nem fogom érdekeli, hanem annál inkább (remélem) az itt publikált művek, vélemények bármiről, zenék.

Ez lenne körülbelül a PoemaCrux létrehozásának lényege.

Aki még nem hallott semmit rólam (bár nem csodálkoznék X"D), annak egy kis ízelítő belőlem:
Tejeskávé. Séta. Ősz. Hangzavar. Magyarország. Drop Dead *-*. Osiris. Monster. Visual Kei. Dubstep. Japán. Cosplay. Anime. Punk. Natsuo Kirino. MIYAVI. Zieg Heil. Facebook.

/A névvel kapcsolatban: Szégyellem magam, sajnos nem tudok latinul, ezért ez a név egy webfordítás által született. Ennek ellenére szerintem bitang jól hangzik, szóval marad =D/