A teliholdhoz

Ihlette a semmi. Kellemes olvasást!

Tél

Ez a kis szösszenet igazából nem is volt tervezve, de nagyon ki akart belőlem jönni. Egyszerűen nem találtam meg azt a hasonlatot, amivel kifejezhetném. Ezért köszönet jár Valakinek, aki sokat jelent nekem.

Szomorú bölcsődal

Elringat az álom, sírva ringat el,

Sírva hagyom, ringasson, ez szabadít fel.

Aláhull a pelyhes, aláhull a hó,

Úgy tesz még az ég is: Minden nagyon jó.

Álszent hazudozó, álszent ringató,

Gyűlöllek ezért, te Kegyelmet Adó!

Hazug disznó vagy, a legálszentebb lény,

Az alagutam előtt nem pislákol fény.

Felnézek az égre, fel, a sötétbe,

Mélysége csalogat, elveszek benne.

Elringat az álom, sírva ringat már,

Meleg ház padlóján Rám senki sem vár.

Vár az üres tudat, vár az üres szív,

Vár a hideg padló, vár az üresség.

Egymagamat várom, soha, senki mást,

Várok ide mindenkit, főként megváltást.

Ringatott az álom, sírva ringatott,

Hagytam magam ringatni, más már elhagyott.

Álmaim bölcsőjén, fagyos kőre rá,

Könnyeim patakja csendben hull alá.

Csillagos az ég is, fehér minden por,

Csillagos remény is volt velem egykor.

Csillagos könnyeim kőre csöppenj rá,

Ég veled, könnyeim! Ím, ott maradtál.

Fáj

Fáj.

Öltözősdi

Üdvözletem :)
Ismét egy novellával kedveskednék nektek. Szintúgy pályázatra készült, de mivel lassan 3 hónapja egy büdös e-mailt nem kapok, hogy egyáltalán beérkezett-e a pályamű, úgy döntöttem, nem érdekel. A pályázat lényege egyébként arról szólt, az emberekből milyen emóciókat vált ki, ha valaki "bőrébe bújhatnak".
Kellemes olvasást :)

Eladni a lelkemet

Sziasztok! Mielőtt belefognék a nagy kritikus szerepébe, megosztanék veletek egy novellámat. Pályázatra készült, de sajnos, nem értem el vele helyezést. Kellemes olvasást :)

Felújítási munkálatok

Szép napot mindenkinek! (vagyis senkinek, mert ezt a blogot ugye senki sem olvassa.)

"Egy szép napon, mikor sütött a nap és egy felhő sem volt az égen, tehát egy ilyen szép napon, mint ma, Cyntie a híradóra kapcsolt. Pedig egyébként nem szokott: Úgy gondolja, sokkal jobb dolga is van annál, hogy bekapcsolja a TV-t. Nagyon unatkozott, a PoemaCruxxal kapcsolatban sem volt semmi ihlete (mint úgy mostanában egyáltalán nincs), a zongorája pedig éppen ruhafogasként és laptartóként funkcionált.


- Tudósítónk most tudta meg, hogy az új kormányrendelet... Bizalmas forrásokból tudjuk, hogy Scmidt Pál...Független forrásokból értesültünk arról, hogy a magyar maffia...blablabla.


Levonhatjuk a következtetést: Cyntie-t mivel az ilyen sikkes, úgymond "celeb" hírek nem igazán kötik le, unatkozott tovább. Az járt a fejében, hogyha írna a híradósoknak hogy a hírközlési stílusuk, a hírek minősége, meg még sorolhatnám mi egy kalap szamóca, akkor biztos nem unatkozna."

Mégis mit gondolsz? Cyntie-re rájött az anyázás, és küldött egy felettébb kulturált, esztétikus és ízléses levelet a szerkesztőségbe? Esetleg kinyomta a TV-t, evett egy fagyit és visszaszaladt olvasni?
A helyes válasz az, hogy a fent említett állítások egyike sem igaz.

Viszont az igaz, hogy nagyon is rám jött a kritizálhatnék.
Az orvosság erre: Igen, én most kritizálni kezdek?

- Miért kritizál egy olyan személy, aki nem élt többet, mint egy korosodó kutya?
- Nem tudom. Vicces. - Vágta rá Cyntie.

Tehát miközben én és kedves illusztrátorom teljes gőzerővel dolgozunk a Maszk írásán/rajzolásán/és igen, kiadásán, fogom magam, és kritikákat fogok írni. Mindent kipécézek magamnak, ami eléggé trágár, meghökkentő, fura, izgalmas, csöpögős, vagy fikáznivaló (embereket nem állítok pellengérre!). Tudjátok mit? A nemlétező olvasóközönségem ötleteit is szeretettel várom :))

cyntiedred@gmail.com

További szép napot :D

A Reményhez

Mielőtt olvasnátok, szeretném elmondani nektek, milyen alkalomból készült eme vers.
Van egy unokahúgom, hét éves. Súlyos leukémiában szenved, emellett már 5 daganattal kellett megküzdenie (nem vicc). A kórházban kell feküdnie húsvétkor is, ezért vettem neki egy emlékkönyvet. Az első oldalán található a vers írott változata.

Kellemes olvasást :)

Egy kalóz utolsó kívánsága

A szél heves hangjai tépték az árbócom,

Kezemben a kormány, alig, alig perdül.

Posszeidón haragja repíti az mélybe

Mit egye jobban tép, mi egyre jobban csendül.

Csendül a sok arany, csendül lenn, a mélyben,

Csendülnek társaim kardjai, lándzsái,

Fülemben vízhangzik halálhörgés zaja,

Vízhangzik a szél, örök valóságig.

A szökőár sodrását egyre inkább látom,

Egyre tehetetlenebb, egyre búsabb vagyok.

Az utolsó perceimet vígan fogom élni,

A remény csak a halál, hisz egyedül maradok.

Hol van a rum? Hol van, mert nincs velem,

Nincs velem az egyetlen, legbarátabb ital.

Nincs velem, hogy sírva haljak, nevetni nincs erőm, 

Nincs velem, hogy megihassam, s lehessek nagy bitang.

Pedig vágyom rá: Vágyom égésére,

Bárcsak torkomban érezhetném ízét.

Mint a tökéletes csók, legfinomabb falás,

Nincs itt, hogy érezhessem megérdemelt mézét.

Utolsó kívánság? Csak rumot, rumot, rumot,

Rumot a szajhának, rumot a a barátnak,

De legfőkébb nekem. Rumot akarok csak,

S megosztani Vele. Rumot a halálnak!