Az ég ragyogott.
Az akácok fürtjei,
Orgonák virágai
Színezték a lombot.
Szemem káprázott.
Itt van, végre itt van
Az áldott, édes tavasz,
Mi már úgy hiányzott.
Arcom mosolygott.
Kezem-lábam remegett,
Éles hangom megrekedt:
De arcom mosolygott.
De az ég hirtelen beborult…
A fecskék elhallgattak,
A rügyek elkókadtak.
Szívem menten elszorult,
Az erdő mindjárt elsárgult.
A lelkek megremegtek,
S örök álomba szenderedtek.
S jőn a vihar, a szörnyeteg
Mi nem kegyelmez senkinek.
De a hold világit fényesen.
Nem volt itt semmilyen vihar,
Csupán a lelkem vihara,
Csupán, miben elvesztem.
Nem volt itt semmilyen virág,
Semmilyen fecske,
Semmilyen ibolya,
Semmilyen napfény.
Csak a vihar,
Csak a tornádó,
Csak az eső…
Ez lelkem háborgó tavasza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése