A hajnal hamar eljött, a gyertyaláng kinyúlt,
A kislány ázott kézzel az arcához nyúlt.
- Újjászülettem - kiáltott fel,
Végül eldönti: Biza, útra kel.
Egy kisfiú ráköszön: Jó reggelt neked!
A kislány hangja viszont igen megrekedt.
Biccent egy gyorsat, s újra tovaszállt,
S lassan az út végén egy barlangot talált.
Lenn, a föld alatt lágy muzsika szólt,
Gyönyörű a hegedű, visong minden szót.
Dalolj hát nekem is! - Tétován kiált,
S a muzsikus a hegedűn egy hatalmasat ránt.
- Szép jó reggelt, kislány! Hogyan aludtunk?
Az iskolátok fele nem erre az út.
- Iskola? Mi az? Eszik vagy isszák?
A muzsikus a hegedűvel ismét nagyot ránt.
- Az egy olyan otthon, hol sok barát vár,
Miközben hozzád száll a temérdek tudás.
Barátok…? a visszhang újraismétli,
A kislány ezt a szót nagyon rühelli.
Barátok? Ostoba! Nem létezik az!
Elveszi a hegedűt, s földhöz vágja azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése