Kitagadott a klán, a nagy, híres aranyvér,
Én ereimben csak sár csörgedez: mondák.
Kitagadott a szó, kitagadott az ütés,
Te senkinek nem kellesz, te semmit nem érsz: mondák.
S én lassan elhiszem. Elhiszem, hogy sár a vérem,
Elhiszem a vádakat, Elhiszem az átkokat,
Elhiszek már mindent: Hisz, kitagadott volnék.
Nincs családom, nincs hazám: Igazam sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése