Zavarta a szemem, ahogy megtörte a fényt
A sörösüvegemen át a fekete nap,
Így hát visszadobtam az anyatermészetnek
Hogy tengervízként moshassa a fekete hab.
Bizony, nem látta senki, senki sem hallotta
Ahogy még az üveg apró részeire hullt.
Bűntudatom is volt, hogy felsértem a habot,
De annak minden gennyes sebe inkább begyógyult.
Az volt a tesztüzem. Most mindennap felkelek
És megpróbálom magamat is csak úgy kidobni.
Hisz kipróbáltam, működik, s az aszfalt, remélem,
Nem akar majd könnyű sebért visszaperelni.
De előtte még szeretném újrafesteni majd
Fekete grafittal a fekete falat,
Úgy gondolom, ilyen hasznos, s becsülendő munka
Talán nekem sem lehet oly túl nagy falat.
Zavarta a szemem, ahogy megtörte a fényt
A sörösüvegemen át a fekete nap,
Prizmaként töröm szét én is a Napot,
S mindenhol körülöttem szurkos napdarab.
Bizony, nem látta senki, senki sem hallotta
Ahogy majd ezt sem hallaná talán senki sem.
De én is így gondoltam. Majd fekete vattával
Betömöm mindenki fülét lágyan, kedvesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése