Tél

Ez a kis szösszenet igazából nem is volt tervezve, de nagyon ki akart belőlem jönni. Egyszerűen nem találtam meg azt a hasonlatot, amivel kifejezhetném. Ezért köszönet jár Valakinek, aki sokat jelent nekem.

Egyedül, csendben álltam a didergető éjszakában, a cigarettafüst kígyóként pásztázott mellettem. Aztán a szél elfújta. Bár elfújna engem is…

Fújna, repítene, aztán természetesen lezuhannék. Fájna. Nagyon fájna. Talán nem is tudod, mennyire.

Szóval még mindig a cigarettámmal a kezemben álltam, vacogtam, gondolkodtam. Nincs kabátom.

Nincs lelki kabátom. Nincs pénzem venni magamnak. A lelki pénz a szeretet. Nekem nincs ilyenem.

Megvehetném akár a legdrágább kabátot is a boltban, ami megvédene a didergető széltől. A testemet nyilván ez megóvná. De Tudod, a szívemre nem találnék egy ugyanilyen kabátot. Mármint ami passzolna rá. Egy karcsúsító kabát kéne, lehetőleg hosszabb, fekete, apró mintával a szélén. Bármikor felvenném ezt a kabátot. Azt érezném, ez a kabát megvédene a hidegtől.

Apró virágminták a szegélyén, hozzáillő meleg sapkával, kendővel, kesztyűkkel. Ó, milyen boldog lennék egy ilyen kabáttal…

Amikor a cigarettám elaludt, úgy döntöttem, rágyújtok egy másikra. Várom a szelet, hátha ebben a következő öt percben elfúj valahová. Hátha elfúj Hozzád, aki megfog, amikor leesek és rám adja az új, fekete, virágmintás kabátomat. A sapkával, sállal, kesztyűvel.

De nehéz vagyok. Csak egy egyszerű kis kályhám van. Amibe vagy rakok fát, vagy nem. Azt ugye az utcán nem tudom magammal vinni. A kályhához kémény is kell. A kéményhez evidens, ház is kell. A házba pedig biztonság, meleg, kakaó, televízió, ágy, szekrény, konyha. És fürdőszoba is kell persze, de hát ezek már mind a részletesség kérdései.

Szóval egy kabát.

A meleg kabáthoz nem kell otthon. Nem kell sem kályha, se semmi. Mert a kabátot bármikor felveheted, ha fázol, akár még kint is. A szél elfújhat a kabátban, hisz ha a kabát jó puha, még kisebb mértékben is fájna, ha abban elesnék.

De nincs kabátom. Nincs pénzem rá. A boldogságot pénzen nem lehet megvenni. Nekem csak pénzem van, amit a kezemben foghatok. De ebből nem lesz boldogság, ha sokáig kívánom, még akkor sem.

A cigaretta ismét elfogyott. A tekergő füstkígyók megint elrepültek mellettem. Úgy mennék velük. Ők a legjobb barátaim. De sajnos van köztem és köztük egy különbség: Ők tudnak repülni. Én nem tudok.

Még kabátban sem tudnék.

Azt hiszem, megfontolandó, hogy a pénzemet beváltsam szeretetre. Túlságosan fázom már.

Te beváltanád a pénzem szeretetre?