Halászbástya

Apró kis szösszenet, egy barátnőm kérésére. Kellemes olvasást!


A fiú egyszerűen... gyönyörű volt. Komolyan mondom, nem helyes, nem dögös, gyönyörű. Rikitóan zöld szemei mintha világítottak volna, szempilláit minden lány megirigyelné. Orra kissé fitos, rajta bájos szeplők. Ajkai megfelelően teltek, és ahogy emlélázva nézte az előtte tornyosuló Halászbástyát, szája kissé elnyílt. Sötétbarna haja kócosan állt fejtetőjén, amibe néha-néha beletúrt.
Tisztán emlékszem rá, mintha az emlékezetem fotót készített volna róla. Éppen osztálykiránduláson voltam, és elhagytam a csoportot. Azt mondták, ha elveszik bárki is, maradjon ott, ahonnan nem tudja, merre tovább. Tehát ott maradtam és vártam a csoportot, közben kaptam egy ilyen gyönyörűt, hogy kellőképpen elszórakoztasson.
Talán Dávidnak hívják. A Dávid név megfelelően lágy, és egy kissé férfias is, mégsem olyan erőltetett, mint mondjuk a János. Egy János nevű férfiról leginkább egy harcsabajszú huszár jut eszembe.
Az is lehet, hogy Péter, vagy Tamás. Ha a szülei éppen szórakozott kedvükben voltak az anyakönyvvezetőnél, akkor biztos, hogy Jácint.
Maradjunk a Dávidnál, az megfelelően elterjedt. Szerintem Dávid megközelítően száznyolcvankettő centi lehetett, plusz minusz pár centi. Nem volt túl vékony, de kimondottan izmos sem. Szerintem Dávid hetvennégy kiló lehetett.
A mai kor szellemében leginkább hipszternek hívnám az őfajta srácot. Kockás flaneling, farmermellény, sötétbarna répanadrág, fekete cipő. A cipőben nem vagyok biztos, azért nincs annyira jó szemem, hogy leláthattam a Halászbástya tetejéről odáig, na.
Tehát a Hipszter Dávid még mindig ezt a rohadt Halászbástyát figyelte. Mintha tanulmányozni akarta volna minden egyes négyzetcentiméterét, minden kis göröngyöt az oldalán. Dávid megközelíthetően huszonkét éves lehetett, biztos egyetemista. És akkor biztos, hogy történész. Ja, biztos, hogy történész.
Hipszter Történész Dávid még mindig ott állt, elővett egy szál cigarettát a pakkjából. Közepes életszínvonalon élhet, ugyanis a később felvett barettsapkáján nem volt hatalmas Gucci emléma. Szerintem Philipp Morrist szívhatott. Talán a gyengébbiket, ugyanis Hipszter Történész Dávid valamiért nem tűnt nagy bagósnak.
Talán csak hobbidohányos, esetleg ideges lehetett. Mert mondjuk, várt valakire.
Lehet, egy lányra várt. A húgára, akit elhagyott, pont úgy, ahogy engem elhagyott a csoportom. Vagy a barátnőjére, aki vagy húsz perce késik, mert mondjuk megcsalta Hipszter Történész Dávidot egy másik sráccal. A srác biztos kigyúrt állat lehetett, és a zsigereimben éreztem, hogy brókernek tanul az ipse. Nevezzük el őt Menő (mert biztos, hogy menő) Bróker ... Áronnak.
Tehát Menő Bróker Áron és Hipszter Történész Dávid Barátnője valószínűleg összeszűrték a levet, lehet, hogy főhősünk házában kamatyoltak épp. A Barátnő csak végezhetett már, gondolom, csak nem lehet olyan szemét, hogy ezt a gyönyörű fiút így hoppon hagyja. Dávid elnyomta a falba a csikkét, és leguggolt a Halászbástya tövébe.

És mi van, ha Hipszter Történész Dávid egy fiúra várt éppen?
Ó, ne. Ha esetleg a Barátnő megjött volna fél óra múlva, és közölte volna, hogy:
"- Dávid! Köztünk mindennek vége! Én Áront szeretem!
- Neeeeeee!"
Tehát, ha ez megtörtént volna, akkor én biztos, hogy Dávid után eredtem volna, és lettem volna a barátnője. De ha egy fiút várt éppen, aki nem az öccse, nem a főnöke és nem a legjobb barátja, akkor biztos, hogy meleg.
Elvégre, Hipszter Történész Dávid gyönyörű fiú volt. Ha fiú lennék, és ő lány, biztos, hogy belészeretnék. Oké, ez persze így, fordított helyzetben is sikerült. Az alatt a negyed óra alatt teljesen belezúgtam.
Ha Dávid meleg, akkor ennek viszont lőttek. Lehet, hogy valójában ő Áronnal járt, és éppen megcsalta Barátnőt.  Ebben az esetben mindennek vége, Dávid nem lesz az enyém, de Barátnőjé sem, úgyhogy ez így kvitt.

- Anna, a jó édes istenit, háromnegyed órája keresünk! - Rezzentem meg a hirtelen jött hangra, ami mindenbizonnyal az osztályfőnökömé volt. Hátrafordultam, a ruhám tiszta por volt, és éppen a sírás határán keringtem. Hagyjanak békén a magányommal.
- Bo...Bocsánat, tanárnő! Azt mondták, ha valaki elveszik, maradjon ott, ahonnan már nem tudja, merre menjen. - Rendesen elszégyelltem magam, talán még a fejemet is lehajtottam, mint valami szamár.
- Áh, Kovács tanárnő? - Egy kellemes férfihangot hallottam meg alulról. De hiszen ez Dávid!
- Dávid? Ó, milyen jó téged is itt látni!   - Földbe gyökerezett a lábam, a földet szuggerálva még a szám is tátva maradt. Az arcom egyre inkább fordult vörösbe, így nem néztem fel. - Mi járatban itt, nincs ma tanítás az egyetemen?
- De van, csak egy barátomat várom, aki következetesen késik - nevetett fel, levéve barettsapkáját. - Éppen Áront várom.
- Áront? Azt a kis nagyfülű gyereket a C osztályból? Emlékszem, sülve-főve együtt lógtatok, az a rengeteg diákcsíny... - mélázott el egy pillanatra, vidám mosollyal az arcán. - Na, és Réka még megvan?
- Hát, nem mondanám - komorult el a hangja, de gyorsan témát váltott, mintha mi sem történt volna. - És az előttem álló kishölgy éppen eltévedt, hm?
- Igen, ugyanis hiába hívta majdnem minden osztálytársa kedves Annát, az rezgőn hagyta - szánta nekem a választ, de én már rég kikapcsoltam mindent, és összezavarodottan, izzó vörös fejjel álltam Dávid és Kovács tanárnő között. Ezt a szívást, basszus!
- Na jól van, akkor nem is tartom fel Önöket. Viszlát, Tanárnő, valamikor majd biztos benézek a suliba!
- Gyere is, tarthatnál a srácoknak egy kis rendhagyó töri órát - kacsintott felé a tanárnő, azzal elindult felém.
Gyorsan biccentettem Dávid felé, és majdhogynem futottam a tanárnő után. De ami még az egész történetnél abszurdabb, Dávid hirtelen megérintette a vállam, és a fülemhez hajolt.
- Hangosan gondolkodsz. Egyébként pedig...nem rossz! A "Barátnőt" már kidobtam - kuncogott a fülembe, én pedig úgy elszaladtam, ahogy csak lehetett. Vissza se néztem, a fejem meg még órákkal később is vörös volt az eset után.