Villamos

Ez ma egy szupertermékeny nap. És mert Móricz-életérzés van. Kellemes olvasást!



Átlagos szombat este volt, semmivel sem másabb, mint az előző,  vagy a következő lehet. Malátapára tódult ki a zajos kocsmákból, cigarettafüstbe burkolt sziluettekkel. Egy fiú a hosszúlábú prédákat szemlélte, s azok vagy rákacsintottak, vagy elfordultak tőle.
A villamos megállójában, egyedül állt a lány. Rövid, barna haját eltakarta a sapka és a szövetkabát gallérja. Fekete pamacsokkal zárta ki a világot, a lágy zene ütemére mozgatta a lábát, nehogy a végén az aszfalthoz fagyjon. A társaság, akikkel jött, még bent tivornyázott. Ők majd az első vonattal mennek haza.
Nem tett volna semmit, így várta volna a szerelvény beérkeztét. Megszokta az esti várost, csak az elején félt egyedül hazamenni. A lámpák világítanak, mintha nem lenne hold, nem lenne a fejünk felett csillagbolt: Szinte nappal volt az éjszakában a körút. Hasonlóan fázó emberek tipegtek, egy szerelmespár szentimentális gesztusokkal tátogott, egy férfi még annál is hevesebben mutogatott egy újságot az embereknek.
Azért már jönnie kellett volna annak a csodajárgánynak. Negyed tizenegy, kemény húsz másodperce késett a szerelvény. A férfi elsuhant a lány előtt, nem vette észre.  Kezében a magazin, koszos ujjai nyomán feketévé lett lapok. Lyukas kesztyű, piszkos, vékonytalpú cipő, minek árnyékában egy keverék kuvasz lófrált.
Sála takarásából követte szemével a férfit, aki maga után szemétszagot húzott. El is fintorodott halványan, és egy pillanatra az öltözékére révedt figyelme. Pesti hajléktalan, csodás városunk elengedhetetlen kellékei.
Kihúzta egyik füléből a füllhallgatót, még mindig a férfit nézte tőle távolabb.
-...tessenek, nem alkoholra... - költenék, ja. Ezt elhitted. Egyik sem jobb, mint a másik, mindegyik azért került az utcára, mert iszik. És amúgy is, az utolsó ötszázasa a kocsmában maradt, kéretik alásan.
- Nem aka...maga...francba? - A szentimentális párocska alfahímje, aki mérges tekintettel el hajtja el barátnője mellől a kéregetőt.
- Hát belétek semmi jóindulat nem szorult? - A férfi rekedtes hangja megemelkedett, és meglepő módon, földhözvágta az újságot. A lány mostmár teljes testtel a jelenet felé fordult, kivette füléből a másik fülhallgatót is.
- Nézze, Uram, ha nem hagy minket békén, magára hívom a köztereseket, aztán nézhet!
- És mégis mit, te taknyos kölyök? - A kutya szorosan hozzábújt gazdája lábához, úgy nézett fel a veszekedőkre. - Rám hívod a zsarokat, és, ki a faszt érdekel? Engem már nem vihetnek sehová!
Itt balhé lesz. A fiú barátnője idegesen húzódott hátra, halk szavakkal noszogatva "urát", hogy van még opció az utazáshoz, és tűzzenek el innét. Az viszont meg sem hallotta, az alkohol démona hasonlóan belőle is szólt, mint az egész körúti zsivajból. Ő is hátrállt azonban, mikor a férfi, mint valami növekvő monstrum, indult meg a közelükbe.
- Ne merészeljen idébb jönni, maga koszos, szutykos...
- Szutykos? Mert nem a ti kibaszott vizeteket fogyasztom?  - Hozzáért a fiú kabátjához, aki mintha áram rázta volna meg, verte le a kezeket a karjáról. - Milyen puha, biztos meleg is! Szerinted anyucikád ezt miből veszik? Kibaszott pénzből, abból! El ne szálljon az agyad magadra,  még te is ide juthatsz! - Tovább taperolta a kabátot, a fekete körmök végigszántak a fiú kabátjának ujján. Az ellökdöste magától, mire a kutya is vicsorítani kezdett rájuk.
Alrébb kell menni, igen, biztos valami baleset történt. Fogni egy taxit, most, gyorsan...
- Elnézést, tudna e nekem mondani egy taxi hívószámot?...
- Mi azoknak a faszoknak a telefonszáma, Dorina? Ez egy idegbeteg lóbaszó!
- Ahj, nem tudom...
- Kurvára húzzon innen, és ne nézegesse a csajom telefonját! - A fiú ismét erőre kélt, és félrelökte a férfit. Az csak egy kicsit tántorodott meg, de a szemében ideges, éhes tekintetek villogtak.
- Ez kell neked, ez? - A hideg, szőrös kéz a nyakára kulcsolódik, és a feje már koccant is a hírdetőfalba. Kapálózik, rúgdos a levegőbe, Dorina sikít, és megragadva a férfi karját próbálja lehúzni őt barátjáról.
- Hagyják abba, mit csinálnak??
- Te...te büdös rohadék! - És a vadállat elszabadult. A fiú erőt vett magán, és lelökte magáról a tántorgót. Kapaszkodó, kapaszkodó, egy puha szövetkabát, egy vékonyabb kéz.
És fény, rengeteg fény, ahogy a férfi kishíjján elesett a villamos sínpályáján. Üvölt a távolból a vészkong, de nem esett el. Nem esett el.

A közelébe egy telefon repült, a taxi hívószámával. A lány sikoja csak abban a minutumban volt hallható, amíg a villamos át nem fékezett a testén.
- Blaha Lujza tér, you can change the metroline number two!