Légy vagyok, a mocskodat ettem,
Prizmaszemekkel láttalak sokszor.
Dicsfényed, aranyod, mérged.
Szilánkra tört lábakkal még ezrekre törtél.
Szúnyog vagyok, a véredet ittam,
Szétnyomtál a szemed alatt, ahol
Igazi lelked, az undor távozott, s
Szilánkra tört kezekkel még ezrekre téptél.
Lepke vagyok, a ruháidba bújtam
Molyrágta bőröd volt a lakom,
Szívtam az illatod s berágtam az arcod
Szilánkra tört ujjakkal túrtál ki helyemről.
Pók voltál, vagy, hálód az otthon,
Szétmállok, mint bogár a savban
Megrágod az érzést minden részemből, még
Szilánkra tört csontjaid is jól laknak belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése