Elmondanám

Önvallomás Kosztolányi ihletésében és megidézésében (teljesen más témában). Kellemes olvasást!

Elmondanám neked – ha nem unnád.

Elmondanám neked – ha nem tudnád.

Hogy mennyire sárga, csípős ez a tézis,

Mennyire barna az összekavart krém is,

Mennyire rút szürkével mosott ingem,

S fehér pacás az epervörös tréningem.

Elmondanám neked – ha nem unnád.

Elmondanám neked – ha nem tudnád.

Hogy mennyire fájó a villával szúrt, mély seb,

Mennyire ereszt szemtáskákból a vértzseb,

A fülekből kicsordul a levendulás pára,

Nehogy elaludjanak a némák dalára.

Elmondanám neked – ha nem unnád.

Elmondanám neked – ha nem tudnád.

Azt, hogy a feketéből sohasem lesz fehér,

Azt, hogy a lábfejből sohasem lesz tenyér,

Fékhibás Ladából szálló csillagszekér,

Világnak koldusából büszke honfivezér.

S elmondanám neked – ha nem unnád,

De tudom, hogy tudod, ha még nem tudnád.

Belőlem sem lesz fekete, se fehér,

Belőlem sem lesz törtető se serény,

Belőlem sem lesz megfontolt, se sebes

Belőlem sem lesz megértő, se kegyes,

Belőlem sem lesz már Isteni próféta,

Belőlem sem lesz már otthonra lelt préda,

Tükröm tükre vagyok, árnyékom képmása,

A semmi mindenének torzó hitvallása.