Kellemes olvasást!
Fekete alapon fehér, tizenkét pontos
Sztenderd betűtípussal írják a végzetem.
És csak írják és írják.
Pörögnek előttem az adatok, parancsok,
Az enter, mint halottnak az aszpirin,
A space ennél nem is lehetne közelebb.
A program meg csak fut, determinált
Megállítani nem is lehet -
Ahhoz ismernem kéne az élet programnyelvét.
Bináris sorok között felbukkannak a rímek,
De ahogy a nyelvet sem ismerem, úgy
Landol a líra is kifelé az ablakon.
Három múzsa és négy alliteráció között
Indult oszlásnak a lantom, a pennám,
A lelkem és a hangom.
Fekete-fehér számsorokkal tarkított
Szemeteszsákba dobtam végül a gondolataim.
Jó helyen van az ott, csókolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése