A Golgotán

Csendes estén, kakaóval, vérző szívvel. Kellemes olvasást!

Zeneajánló: http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=-hpybRCEP9o&feature=endscreen

Idefent még a levegő is más. Mélyen szippantom orromon át az éltető oxigént, majd a hatalmas súllyal a hátamon leülök a homokba.

Itt vagyok, jó helyen.

Várom az embert, aki majd kifeszít, rozsdás szeget ver lábfejembe és tenyerembe, majd örömmel végignézi, ahogy a töviskoszorú felsérti az arcom. A vér elkeveredik halk könnyeimmel, a sós íz csak úgy pezseg a számban.

Itt vagyok, lelkem Golgotáján.

Jöhetnének a közhelyek, hogy elered az eső, fúj a szél, emberek sikítoznak és sírnak körülöttem. De ilyenekről szó sincs. Hárman volnánk csak itt: Én, Ő és a fakereszt.

Itt vagyok, várom a lassú halált.

Itt vagyok, nem halljátok? Nem futamodom meg!

Elnyúl a hátamon nehezedő keresztért, kiállítja a Golgota legmagasabb pontjára. Levetkőztetett testem megremeg a hirtelen elfoszló súlyok terhe alatt. Érzem, ahogy az éltető vér száguldozik a vénáimban, hallom a dübörgését a fülemben. Azt hiszem, ezt már nem sokáig érezhetem.

Rozsdás szögek, kalapács. Felhúz, a kereszthez kötöznek. Ellenállnék, de egy ostorcsapással jobb belátásra térítenek.

Itt vagyok, készen állva mindenre, aminek meg kell történnie.

Hozza a kalapácsot, amivel ráver egyszer a kezemre. Csontjaim egy szempillantás alatt ripityára törnek kézfejemben, talán még egy-két hajszáleret is elvágnak a csontok ott belül. Ezután jön az egyik, majd a másik szeg, érzem, ahogy félig a két kézfejemen csüngök le a keresztről.

Itt vagyok, várva, hogy a lábaim se érezzem többé.

Felfal a szemeivel. Élvezi. Élvezi, ahogy halkan felsikkantok a lábaim kiszegezésére. Patakokban folyik belőlem a vér, amitől már percekkel ezelőtt elbúcsúztam.

Leköp, számára én csak egy állat vagyok. Halkan felmorranok, erre erőteljesen hasba vág a kalapáccsal. Ez fájt.

Itt vagyok, a kereszten lógok, és magamban számolok minden másodpercet, mikor kéne testemnek feladnia ezt a küzdelmet.

Húzódik, vág, hasít, csepeg, áramlik, csikorog, sír.

De nem adom fel soha, lóghatok itt akármeddig is.