Kisnovella sorozatom 2. részét olvashatjátok. Kellemes olvasást!
Megláttam a jövőm
Volt egy időszakom, amikor kizárólag csak azt voltam hajlandó meglátni, ami előttem van. A táblát, a könyveimet, esetleg a mások ügyes-bajos gondjait. Se hátra, se előre, kizárólag fel és lenéztem, és csak a jelen érdekelt. Mindaddig így voltam ezzel, amíg egyszer csak nem láttam meg a jövőm.
Nem vagyok médium, nem egy varázsgömbben, vagy a televízióban találkoztam a Céllal. Helytelen kijelentés, nem is igazán találkoztam vele: Összesen egy pillanatra láttam elsuhanni magam előtt, épp annyira, hogy a hajamat meglibbentette maga felé. Múló pillanat volt ez, egy pillanatnyi fénynyaláb, de olyan erősen világított a szemembe, hogy azóta csak ezt vagyok képes látni.
Igen, megláttam azt, amit rengeteg ideig, de akár örökre is érezni akarok. Önfeledt nevetés, egy széles vigyor. Remegő térdek az izgalomtól, ahogy átveszem a nekem szánt jutalmat. Boldogan szorítom magamhoz, akár a legféltettebb kincset, a Szent Grált. Még mindig hevesen ver a szívem, köszönetet nyilvánítok mindenkinek, aki segített elérkezni a célomhoz.
Ennyi volt az egész. Visszatértem ismét a fekete és fehér valóságba, egy jókora kötőhártya gyulladással.
Megvakultam, és csak akkor fogok ismét látni, ha majd valóban átvehetem azt, ami az enyém. A jövőm zálogát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése