Kellemes olvasást!
Opálos köd terült szerteszét az égen
A dicsfehér fények dohos magányára.
Fázott kint a csend, mozdulatlanul,
De nem engedhettem be hozzám, a lakásba.
A felhőablakok szúrágta résein
A szíriusz, a göncöl sem láthatta az utcát.
Napunk órák óta hullamerevségben,
A Hold is elfordította sebhelyes arcát.
Néma közjátékkal vert hármat az óra,
Súlytalan állapot a semmi táj közepén.
Ektoplazmaszélben lebegtek az álmok, s
Tüntek el végül a szivacspárnák testén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése