Kellemes olvasást!
Idetrappolt elém egy Fénylő Tapír,
Élelme más nem volt, csak víz és papír,
A papíron igazság, a vízben tenmagad,
Szétbomlott rajta egy kusza gondolat.
Minden cseppjében apró organizmusok,
Káka sás és béka, néha romlott izmusok.
De a vízből már elég! A tapírt csókoltatom:
"Az igazság helyett inkább a smaragd oltalom!"
Az erdő közepén egy viola tehén,
Azért egy tehén, mert benne te és én,
Foltja árnyékában a mi oázisunk,
Fehér pocsolyákon úszik gyermekkorunk.
Fogjuk egymást kezét, futunk s futunk dél felé,
A Fényes semmiségből egy új, rút hajó elé,
De mindketten elcsúszunk a gyermekkor jegén,
Hisz én vagyok a tapír, és te vagy a tehén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése