Eladni a lelkemet

Sziasztok! Mielőtt belefognék a nagy kritikus szerepébe, megosztanék veletek egy novellámat. Pályázatra készült, de sajnos, nem értem el vele helyezést. Kellemes olvasást :)

Felújítási munkálatok

Szép napot mindenkinek! (vagyis senkinek, mert ezt a blogot ugye senki sem olvassa.)

"Egy szép napon, mikor sütött a nap és egy felhő sem volt az égen, tehát egy ilyen szép napon, mint ma, Cyntie a híradóra kapcsolt. Pedig egyébként nem szokott: Úgy gondolja, sokkal jobb dolga is van annál, hogy bekapcsolja a TV-t. Nagyon unatkozott, a PoemaCruxxal kapcsolatban sem volt semmi ihlete (mint úgy mostanában egyáltalán nincs), a zongorája pedig éppen ruhafogasként és laptartóként funkcionált.


- Tudósítónk most tudta meg, hogy az új kormányrendelet... Bizalmas forrásokból tudjuk, hogy Scmidt Pál...Független forrásokból értesültünk arról, hogy a magyar maffia...blablabla.


Levonhatjuk a következtetést: Cyntie-t mivel az ilyen sikkes, úgymond "celeb" hírek nem igazán kötik le, unatkozott tovább. Az járt a fejében, hogyha írna a híradósoknak hogy a hírközlési stílusuk, a hírek minősége, meg még sorolhatnám mi egy kalap szamóca, akkor biztos nem unatkozna."

Mégis mit gondolsz? Cyntie-re rájött az anyázás, és küldött egy felettébb kulturált, esztétikus és ízléses levelet a szerkesztőségbe? Esetleg kinyomta a TV-t, evett egy fagyit és visszaszaladt olvasni?
A helyes válasz az, hogy a fent említett állítások egyike sem igaz.

Viszont az igaz, hogy nagyon is rám jött a kritizálhatnék.
Az orvosság erre: Igen, én most kritizálni kezdek?

- Miért kritizál egy olyan személy, aki nem élt többet, mint egy korosodó kutya?
- Nem tudom. Vicces. - Vágta rá Cyntie.

Tehát miközben én és kedves illusztrátorom teljes gőzerővel dolgozunk a Maszk írásán/rajzolásán/és igen, kiadásán, fogom magam, és kritikákat fogok írni. Mindent kipécézek magamnak, ami eléggé trágár, meghökkentő, fura, izgalmas, csöpögős, vagy fikáznivaló (embereket nem állítok pellengérre!). Tudjátok mit? A nemlétező olvasóközönségem ötleteit is szeretettel várom :))

cyntiedred@gmail.com

További szép napot :D

A Reményhez

Mielőtt olvasnátok, szeretném elmondani nektek, milyen alkalomból készült eme vers.
Van egy unokahúgom, hét éves. Súlyos leukémiában szenved, emellett már 5 daganattal kellett megküzdenie (nem vicc). A kórházban kell feküdnie húsvétkor is, ezért vettem neki egy emlékkönyvet. Az első oldalán található a vers írott változata.

Kellemes olvasást :)

Egy kalóz utolsó kívánsága

A szél heves hangjai tépték az árbócom,

Kezemben a kormány, alig, alig perdül.

Posszeidón haragja repíti az mélybe

Mit egye jobban tép, mi egyre jobban csendül.

Csendül a sok arany, csendül lenn, a mélyben,

Csendülnek társaim kardjai, lándzsái,

Fülemben vízhangzik halálhörgés zaja,

Vízhangzik a szél, örök valóságig.

A szökőár sodrását egyre inkább látom,

Egyre tehetetlenebb, egyre búsabb vagyok.

Az utolsó perceimet vígan fogom élni,

A remény csak a halál, hisz egyedül maradok.

Hol van a rum? Hol van, mert nincs velem,

Nincs velem az egyetlen, legbarátabb ital.

Nincs velem, hogy sírva haljak, nevetni nincs erőm, 

Nincs velem, hogy megihassam, s lehessek nagy bitang.

Pedig vágyom rá: Vágyom égésére,

Bárcsak torkomban érezhetném ízét.

Mint a tökéletes csók, legfinomabb falás,

Nincs itt, hogy érezhessem megérdemelt mézét.

Utolsó kívánság? Csak rumot, rumot, rumot,

Rumot a szajhának, rumot a a barátnak,

De legfőkébb nekem. Rumot akarok csak,

S megosztani Vele. Rumot a halálnak!

Arculat

Üdvözlet : )

Mint láthatjátok, új kinézetet varázsoltam az oldalnak. Személy szerint büszke vagyok az eredményre, 

bár, ha megfigyelitek, a háttér ismétlődésével van egy kis hiba...

Remélem, azért nem annyira szembeötlő :)

Még próbálkozom a legjobb eredmény eléréséért. 

Egy új oldal érhető el az oldalon: Egy kis zenelista, hogy írás közben milyenféle zenék szoktak megihletni. Érdemes meghallgatni : ) ( megtaláljátok alulra görgetve "Music." néven)

Maszk - 3. dal

Hamar beköszöntött a didergető alkony,

Egy tisztás, egy fával lesz mostan szálláson.

A két utazó fáradt, éhes, mint a farkas,

- Most elmegyek vadászni. Arra kérlek, halgass!

A muzsikus így szólt, s a kislány mélyen sóhajt,

A fa alá kuporog, ott várja a hajnalt.

A muzsikus az éjben lassan lopakodik,

Hírtelen meghallja: Két őz viaskodik.

Egy sűrű bozótosban csöndben elbúvódik,

Várja, midőn ölébe őzvacsora hullik.

De ahhoz soká vár, lassan elaluszik,

Az őzvacsora tova, a hold is kialuszik.

Nem sokkal felriad, nem tudja, most hol van,

De rögvest észbekap, míg megkordul a gyomra.

Csöndben, lopakodva ismét prédát keres,

Hideg ez az éjjel, haja menten deres.

Hamar neszt fülel, résen körbetekint,

Merről jön a vacsora? Nem téveszti megint!

Egy róka és egy farkas. A vonyításból tudja,

Hogy az egyik tovafut, másik felérohan.

Szélsebes a gyorsfutam, egyre szélsebesebb,

Megvárja a végét, melyik lesz rendesebb,

Hogy fogja magát, s önként rohan a csapdába,

Amit a muzsikus készített futtába.

Lesben áll,s egyrecsak a zsákmányt szuggerálja,

S a vacsorát immár a zsákban találja.

Vonyít, üvölt, csahol a hajnal világába,

Az elejtett vad: Vissza az éjszakába.

Hasztalan

Mielőtt elolvasnád, egy kis magyarázattal szolgálom a verssel kapcsolatban.
Nagyon kusza, tudom. Értelmetlen is lehet. De jelenleg úgy gondolom, ez fejezi ki legjobban lelki állapotom. Lehet túl absztraktra sikeredett, sajnálom.