Fogságban

Még egy régi, I. Világháborús pályázatra íródott versem. Kellemes olvasást!

Impressziók - 3. rész

Kisnovella sorozatom harmadik részével jelentkezem. Kellemes olvasást!

Impressziók - 2. rész

Kisnovella sorozatom 2. részét olvashatjátok. Kellemes olvasást!

Impressziók - 1. rész

Kisnovella sorozatommal csupán unalmamat űzöm, és nem is gondolom, hogy más lehetne. Tudjátok, a fránya tárhely kérdés...Okés, tehát elkezdem.

Kellemes olvasást!

Danse Macabre

És az előző meglepődöttségem tovább fokozódott, hiszen majdnem egy héttel rá tudtam írni egy másik verset is. Remélem, elnyeri tetszéseteket :)

Visszamehetnék e...

Meglepően régen nem írtam verset. De úgy, egyáltalán semmit. Nem is mondanám, hogy felettébb jól sikerült, mindenesetre, örülnék, ha elolvasnátok. :)

Az eső hangja

Szürkületben dübörög a zápor. Dübörög a bukóablakon, dübörök a földön, beleremeg minden. Halk s mégis hangos. Felráz és megnyugtat. Érces dallama símogat, körülölel, nem ereszt.
Nem ereszt már sosem, nem is akarom, hogy elengedjen eme fogság.
Az eső elnyomja szomorgó énekem. A vékony hangom, amelyet a cigarettaszagú ajkaimból préselek ki kétségbeesetten. Elnyomja hangom, elnyomja könnyeim. Elnyom mindent a dübörgő eső.
Kiabálj, ordíts, harsogd túl a láthatárt! Ne hagy senkit szóhoz, nyomd el a hangokat és a könnyeket.
Ne hagyd élni a virágot, ne hagyd élni a fát! Tápláld a folyót, hogy mindent elmosson az ár! Mosd át a földet, szívj ki minden életet, te éltemet adó gyönyörűség. És aztán adj nekem mindent.

Én is ezt teszem, szüntelen órák óta. Adok, kapok. Elveszek és elvesznek tőlem. Többet kapok, mint amennyit adok. Hisz enyém lehet ez a mennyei zaj, ez a világtalan messzeség, ez az eltelítő mélység.
Mert a dübörgést, a beteljesedést soha, senki nem veheti el tőlem. Még az eső áztatta világ sem.